Nincsenek termékek a kosárban.
Egészen pontosan huszonhét, mivel ugye három gyerek, az háromszor kilenc. Innen nézve persze elrepültek ezek a kilenc hónapok. De emlékszem én, hogy voltak hónapok, amik simán felértek egy évvel is. Lássuk, mik voltak azok a dolgok, amik várandóssággá tudták varázsolni a terhességet.
A szoptatós párna szerintem az egyik legszuperebb dolog, no nem szoptatáshoz. 😀 Jó, az első gyermekem első heteiben, amikor még külön ceremónia volt a szoptatás, én is használtam, és azt is tudom, hogy nagyon sok anyukának bevált, szeretik, használják. De őszintén, én személy szerint nagyobb hasznát vettem várandósan éjszakánként, az alváshoz. Hatalmas hassal könnyebb volt úgy szunyókálni, hogy közben egy nagy szoptatós párnát öleltem. Fontos: egy jó minőségű szoptatós párnát! A miénk a mai napig megvan.
Ha valamire nem gondoltam azelőtt, hogy kismama lettem, hogy várandósan majd vennem kell pár új cipőt. Mondjuk soha rosszabbat, imádom a cipőket, úgyhogy nehezemre nem esett. A gond csak az volt, hogy én mindig imádtam a fűzős tornacipőket, amiket az utolsó hónapokban már nem, vagy csak nagyon kínkeservesen tudtam felvenni. Úgyhogy inkább beszereztem néhány pár belebújós cipőt. Na meg egy jó hosszú cipőkanalat.
A belebújós cipők utána a ruhák volt a másik fő topik, ami kapcsán azt gondoltam, hogy amíg nem nem a pocakom, szükségtelen új ruhákat venni, maximum felveszem a nagyobb ruháimat, az utolsó hónapokra pedig a bő pólóimat és ruháimat tartogattam. Azzal nem számoltam csak, hogy az első hetektől kezdve puffadtam, én már négy-öt hónaposan pocakos voltam, és egyszerűen nem viseltem el a hasamon semmit, ami szorít. Az a kép volt a fejemben, hogy ezzel gyakorlatilag a babát is szorítom, pedig tisztában voltam vele, hogy nyilvánvalóan ez nincs így. És nehezen vettem rá magam a kismama ruhák vásárlására, mert az volt bennem, hogy ezek csupán erre a 9 hónapra szólnak. De egyrészt azért nem, mert a szervezetnek időre van szüksége, hogy visszaálljon, és a magas derekú kismama nadrágok nekem a szülés után még hetekig nagyon kényelmesek voltak, amíg visszahúzódott a pocakom. Másrészt pedig vannak olyan kismama ruhák, például a Hello Baby Collection kismama ruhái ilyenek, amiket nagy pocakkal és utána, már pocak nélkül is simán lehet hordani.
Mindhárom várandósságomnál rettenetesen megnehezítette a mindennapjaimat a hasamon feszülő bőr, ami iszonyatosan viszketett. Nem volt a kedvencem, mert nem szerettem ezt a területet kenegetni, viszont addig kerestem, míg megtaláltam a tökéletes bőrápoló olajat, ami által visszanyerte a bőröm a rugalmasságát, így már a viszketés miatt sem kellett bosszankodnom.
A viszketés mellett az izomgörcsök, zsibbadások is meg-megjelentek a várandósságaim előrehaladásával. A magnézium bevitelemre nagyon oda kellett emiatt figyelni, mert amint csökkent, vagy kimaradt a napi adag, már jelentkeztek a tünetek.
Bár mára a kettő helyett eszünk nézet kezd elavultnak számítani, tudjuk, hogy nem kell kismamaság alatt kettő helyett enni, anno, amikor az első gyermekemet vártam, én úgy készültem, hogy na végre, itt az idő, amikor nem kell odafigyelnem, se diétáznom. Annyit ehetek, és azt, amennyit akarok. Lelkiismeretfurdalás nélkül. Az történt viszont, hogy nem bírtam se mindent megenni, de különösen nem sokat. Egyszerűen úgy éreztem, hogy a baba mellett nincs hely sok ételnek, és nem is esett jól. Ha túl sokat ettem, utána mindig szenvedtem, így áttértem a többször kis adagokra, ami sokkal egészségesebb és nekem is kényelmesebb volt.
A külön alvást akkor vezettük be, amikor a harmadik babánkat vártuk, ugyanis a középső gyermekünk akkoriban sokat mocorgott alvás közben, én pedig nagyon féltettem a pocakomat. És nem mellesleg egyébként is egyre nehezen ment az alvás a hónapok előrehaladtával, így kellettet az éjszakák, hogy legalább akkor tudjak pihenni, és felkészülni (a felkészülhetetlenre 😀 ) a háromgyermekes anya létre.
Az autózást tömegközlekedésre és sétálásra váltottam. Sokan azt hinnék, hogy vezetve közlekedni kényelmesebb, de nekem a harmadik trimeszterben nagy pocakkal nem volt az. Pláne amikor elkezdtek rúgkapálni, nyújtózkodni odabent a babáim. Ráadásul a sétálásnak egészségügyi szempontból is jó hatással volt rám, én nem kívántam más mozgást a várandósságaim alatt, így sétálással ki tudtam váltani a mozgást.
A babavárás kilenc hónapja nagyon meghatározó a kismama, de a magzat életében is. Ez is már az életük része. És bár sok mindent tehetünk meg mi azért, hogy ez egy nyugodt, kényelmes és boldog időszak legyen, sokat tudnak segíteni azok, akik körülöttünk vannak. A párunk, a család, a barátok, a szomszédok mind pici apróságokkal tudnak segíteni ebben az időszakban. Bátran kérjünk segítséget, nincs ebben semmi szégyellnivaló, sőt! Egy újabb közös élet érdekében tesszük ezt.
És végezetül egy emlékeztető, nem csak a kismamáknak, hanem mindenki másnak is nem szabad elfelejteni, hogy a kismamával nem csak addig kell foglalkozni, amíg az élet növekszik benne. Utána is. Mert bár testen kívül, de a továbbiakban a szívéből, és lelkéből növeszti a gyermekeket. És ha ezek nincsenek rendben, ha az anya nincs jól, az hosszútávon tényleg senkinek sem jó. Segítsük és támogassuk a kismamákat a várandósság 9 hónapja után, és utána is mindig, amikor szükségük van rá.
